Világbajnoki dicséret |

|
Szerző: Sólyom Csanád 2005. április 1. 10:00
Az első sikerek minimotoron érkeztek.
43-as rajtszámmal 1994-ben a salzburgringi osztrák OB futamon.
Gyafi. Mindenki így ismeri Ifj. Oláh Gyárfást gokartos körökben. Versenyzői pályafutását két keréken kezdte, majd évekkel később a kerekek száma megduplázódott, jött a gokart, s vele egy olyan szenvedély, mely a mai napig nem múlt el... - Gyerekként a motorsportban kezdted pályafutásod, hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sporttal?
- Az óriási ambiciódat aztán kint a szabadban is kibontakoztattad, gondolván a lakás egyéb bútorainak épségére? - A Kamara-erdei ifjúsági parkban volt egy ügyességi verseny, ahová a szüleim elvittek, hogy megtudják mire vagyok képes. Kihasználtam az alkalmat, és nagyon jó helyezést értem el. Ezek után elvégeztem egy versenyző iskolát, megtanultam az alapszabályokat, zászlójelzéseket, így indulhattam a mini-motor bajnokságban, ahol négy évig versenyeztem. Versenyzőtársam volt például Talmácsi Gábor, akivel többször is a bajnoki címért nagyon nagy csatákat vívtunk. Vagy Rizmayer Gábor, akinek az apukája nagyon sok mindenre megtanított, illetve Magda Attila, aki szintén az EB futamok résztvevője. - Ha ilyen tehetségekkel mehettél együtt és tartottad is a lépést velük, akkor hogyan kerültél a gokart közelébe és miért lett vége a motorozásnak? - A szüleim beírattak a Kesjár gokartiskolába, ami Kecskeméten volt, egy egyhetes bentlakásos táborban, mely egy versennyel zárult. Az akkori Kadet bajnokkal versenyeztem és a futam után Kesjár János bácsi azt mondta, ennek a gyereknek gokartoznia kell. Tegyük azért hozzá, hogy az íveket és a pályát már ismertem a motoros időszakomból, ami mindenképpen hasznos volt. A szüleim úgy gondolták, hogy négy kerék mégis csak biztonságosabb - főleg, hogy volt már bukásom motorral - és ha tehetséges vagyok, miért ne gokartozzam inkább. - Milyen gokarttal és melyik csapatban kezdél el versenyezni? - Ugyabban az egyesületben versenyeztem tovább, amiben motorral is mentem. Cserkúti József fiának volt egy gokartja, amit nem használtak, azt a szüleim megvették és azzal kezd-tem versenyezni. Szász László - aki óriási név a magyar autósportban - megtanította elméletben és gyakorlatban is a gokartozás alapjat, rengeteget köszönhetek neki. 1992-ben Győrben volt az első versenyem, óriási esőben. Már a motoros időszakomban is kedveltem a vizes páyát, így mindjárt sikerült is a dobogó legfelső fokára állnom Kadet kategóriában. A remek eredmények később sem maradtak el, a következő évben már egy kategóriával feljebb a Juniorban harmadik lettem, 1994-ben pedig megnyertem azt. Az ezt követő években már felnőtt kategóriában az FA-ban indultam, ahol kétszer második lettem, így a lépcsőket szépen sorba véve értem 1998-ban a csúcsra, amikor megnyertem a ICA kategóriát, tehát magyar bajnoknak mondhattam magam. - Mennyire volt erős a mezőny akkoriban, kikkel kellett megküzdened, milyen volt a versenyek hangulata, légköre? - Mindenképp más volt a hangulat, minat manapság. A pályán kívül nagyon jó barátok voltunk, szüleink is nagyon jóban voltak, mindig csoportosan utaztunk külföldre versenyezni, szuper hangulatban, miközben a pályán a legnagyobb ellenfelek voltunk. Ezek komoly barátságok voltak, ezt mutatja, hogy a mai napig is kapcsolatban állunk. Ebből a körből csak egy pár nevet említek: Baumgartner Zsolt, Benik Balázs, Forró Judit, Rácz István. A cikk folyatódik. Lapozz!
|



